Buksi és Tibi, a két afrikai szürke papagáj évek óta velünk élnek. Kézzel neveltek, ezért attól nem kell félnem, hogy párba állnak és szaporodni kezdenek, de elég jól kijönnek egymással és jó társak enélkül is. Ha ülőfáról vagy más helyiségből hívom magamhoz őket, akkor a kontaktsíp hangjára egymással versengve igyekeznek hozzám, leggyakrabban egyetlen válaszhang nélkül azonnal indulnak.



Mindkét madár kiképzése sikeres volt a kézre vagy fára való fellépésre is. A jól ismert jutalmazási technikával tanítottam őket, minden sikeres végrehajtás után járt a jutalomfalat. A féltékenység ilyenkor jóbarát, mert annak köszönhetően egymástól is tanulnak a papagájok.



Egyszer elvettem Tibit, hogy szabadon repüljön egy templomban. Ezek a nagy, de mégis zárt helyek nagyon jó gyakorlóterepek. Egy ablak szegélyére repült, elérhetetlen helyen. Negyven percig nem mozdult. Létrával és seprűvel való sikertelen próbálkozások után a mandula oldotta meg a helyzetet és a madár végül magától lejött. Ezt követően a tartottam egy ugyanilyen próbát Buksival is.



A két szürke nemrégi kapott egy jó nagy kinti madárházat, hogy élvezzék a napfényt és a friss levegőt. És mivel félig már nyugdíjba is mentem a tanításból, elvégeztem egy online madárképző tanfolyamot és közben annyi könyvet olvastam, amennyit csak tudtam. Manapság már sokkal több és jobb információ található az interneten, mint amikor kezdőként kerestem rá ezekre.